Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
Belül én már rég meghaltam,
csak egy maszk nevet feléd./Junkies/
Eltemet a múltam,de a leckét
megtanultam
Lehet a felszín más, de itt legbelül
Én ugyanaz vagyok, aki voltam./Junkies:Üzenet a föld alól/
<
BR>Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek.
Gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek.
Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek,
én inkább meghalok, minthogy álmok nékül éljek./Hátsó Szándék:Álmatlanság/
Az ember nem akkor hal meg,amikor örökre lecsukja szemét,hanem akkor,amikor elveszíti élete értelmét.
Egyszerre minden oly természetes,
Megbénító,ujjongó félelem.
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les.
Vár.Megmozdul.Nem,nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik.Elindul hirtelen.
A szél megint hűvös szívébe fúj.
Felélegzik:nem, nincs ott senki sem.
És fújni kezd, gyógyíthatatlanul./Vas István:A hang/
Kérdi a rózsát a sírbolt:
-Harmat sír rád s ím a titkolt
könnyeket hová teszed?
És így felel a sírnak:
-Vermed mélyén holtak sírnak
a testüket hová teszed?
S válaszol a rózsa:-Szálló
illat lesz belőle,illó
ámbra és mézes illatár.
S válaszol a sír:- A testek
bennem mind angyallá lesznek
s vermemből mind égre száll!/Victor Hugo:A rósza és a sír/
Osztrovszkij:Tudod, mi a bánat??
Ülni egy csendes szobában,
s várni valakire, aki nem jön többé.
Elutazni onnan, ahol boldog voltál,
s ott hagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel, mindig csak remélni.
Megalázva írni könyörgő levelet,
sírdogálva várni, soha nem jön rá felelet.
Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,
rózsákat őrizni, melyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,
mással látni őt, nem visszafordulni.
Kacagni vidáman, hazug lemondással,
otthon leborulni könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,
imádkozni azért, hogy ő meg ne
tudja mi is az a bánat.
hinnem kell, hogy van valaki,Valaki, aki ugyanúgy él, mit én.
Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg.Mosoly lebegjen ajkadon, ha vérzik is szíved.
-És téged mivel öltelek meg?
-Engem?Azzal, hogy szeretlek! /Lope de Vega/
Heinrich Heine:A titok
Nem sóhajtunk, könnyünk sem csordul,
mosolygunk, mi több nevetünk!
Nem árulkodika titokról
keserűn arcunk, tört szemünk.
Némán vergődve ott hever lenn
a lelkünk véres mélyein.
S ha vadul tombol is szívünkben,
sánkat görcsbe rántja a kín.
Kérdezd bölcsőn a csecsemőket,
kérdezd sírban a tetemet,
talán ők felfedik előtted,
mit sosem mondtam el neked.
"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján."
(Erskine)
"Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta..."
(Paul Valéry)
"Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt."
(Balzac)
"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
(P. Matteo)
"A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára."
(Erich Fromm)
Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad."
(Szentkuthy Miklós)
"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg."
(Filippinó közmondás)
"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."
(Madame Pompadur)
Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.
Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság.
A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
