Az ezoterika
Az ezoterika különféle irányzatok gyűjtőfogalma, hasonlóságuk csak alaposabb vizsgálódás után ötlik szembe. Két fő forrása Keleten és Nyugaton fakad. Keleten a hinduk, a japánok és a kínaiak ősrégi bölcseleti tanai jelentik a bázisát, a hinduizmus, a buddhizmus és a taoizmus, a gyakorlatok és a meditáció: a jóga és a Zazen. A nyugati ezoterika a régi görögökig nyúlik vissza és a középkori misztikán át jut el napjainkig. Egy másik fontos eredő a mélylélektan, melyet a nagy svájci pszichológus, C. G. Jung neve fémjelez.

A misztika
Szó szerinti jelentése: "titokzatosság, rejtelmesség". A misztika örökké jelen volt minden vallásban és minden kultúrában. A keleti filozófiákat önmagukban is misztikusnak lehetne nevezni, de a három Biblián alapuló, Nyugati világvallásnak (zsidó, keresztény, mohamedán) is megvannak a misztikus (nem dogmákon alapuló) irányzatai (zsidó: kabbala; keresztény: gnoszticizmus; mohamedán: szufizmus). A misztika képviselőit legtöbbször nem kis gyanakvással fogadták. Eckhart mester (1260-1327), a középkor nagy misztikusa ellen eretnekség miatt vádat emeltek, Halládzsot, az iszlám misztikust pedig 922-ben eretnek tanai miatt kivégezték. Az ítélet 600 korbácsütés volt. Ha mégsem pusztult volna bele, akkor testét darabokra szaggatják. A hatvanas években az Egyesült Államokban a hippik és ellenzéki diákok soraiban divatba jött, hogy drogokat (elsősorban LSD-t) használjanak misztikus tudatállapotok elérésére. Timothy Leary, az úgynevezett kábítószeres misztika fő képviselője emiatt veszítette el állását a Harward Egyetemen. A misztikában jelen van a távolságot teremtő élményvilág, amely fejleszti a kritikus szemléletet, és ama tapasztalat is, amely – ha helyesen élünk vele – rendkívüli módon elősegíti a személyiség gyarapodását.

A négy szent tudomány
A tradicionális okkultizmus négy módszere (az úgynevezett "Négy szent tudomány") a misztikus élmény elérésére: az asztrológia, az alkímia, a kabbala és a mágia.

Asztrológia: A komoly alapokon nyugvó asztrológia a legrégibb ezoterikus rendszerek közé tartozik. Eredete valószínuleg az ősi Babilonra vezethető vissza. A régi babilóniaiak már Kr. e. 3000-ben megfigyelték az égboltot, hogy megbízható naptárt készíthessenek a vadászat és a vetés optimális idejének megválasztására. Egyiptom közvetítésével az asztrológia a görögökhöz is eljutott, akik megalkották a ma legismertebb asztrológiai módszert. Az asztrológiai világkép megfelel az ezoterikus felfogásnak, a világot rendezett egységként (kozmosz) értelmezi, amelyben minden jelenségnek határozott "értelme" van, hiszen a kozmosz törvényszerűségeinek engedelmeskedik. A bölcsek szerették volna megismerni ezeket a törvényszerűségeket – figyelték a természetet, összehasonlították a megjelenési formákat és olyan összefüggéseket fedeztek fel, amelyekből az derült ki, hogy a kozmosz különféle megnyilvánulásai azonos törvényszerűségeknek vannak alávetve és ennélfogva hasonlóak a reakcióik is. Így lehetségesnek kell lennie, hogy egy tetszés szerinti zárt rendszer megfigyeléséből következtessünk egy másik zárt rendszerre. Ez a felismerés Hermész Triszmegisztosz híres mondásában kristályosodik ki: "Amilyen fent, olyan lent is" (Tabula Smaragdina Hermetis). Ez a mondat amely máig az ezoterika kulcsmondata, azt fejezi ki, hogy vannak olyan univerzális törvényszerűségek, amelyek az összes létforma valamennyi szintjét áthatják. Az asztrológia azzal az igénnyel lép föl, hogy az univerzális törvényszerűségekbol kiindulva, szimbólumai útján meg tudja ragadni és le tudja képezni a valóság egészét. Minden bolygó és minden állatövi jegy a valóságnak más-más, meghatározott területét szimbolizálja. A horoszkóp egzakt pontossággal mutatja a "valóság-építokövek" eloszlását: megmutatja melyeket hoztuk magunkkal, amikor világra jöttünk, és melyeket kell még elérnünk cselekedeteinkkel, végül pedig utal megszerzésük módjára is.

Alkímia: Az alkímia középkori titkos tudomány, amely látszólagos célként aranynak kevésbé értékes fémekbol való előállítására és egy minden betegség ellen használható gyógyszer feltalálására törekedett. Valójában az arany szimbólum, azt fejezi ki, hogy emberi lények is arannyá lehetnek, olyan alapvető érzéseink, mint például a félelem, a tudatlanság, a gyűlölet és a szégyen értékes tulajdonságokká, szeretetté és beteljesültséggé változtatásával. Tehát az alkímia is egy lelki folyamat, amit kémiai folyamatokkal szimbolizáltak. Artúr király idejében az alkimisták legmagasabbrendű célja a Szent Grál kutatása volt. A Szent Grál a tiszta lélek szimbóluma. A Grálkutatás a kereső ember lelki útját jelképezte.
Az alkímia 7 lépcsőfoka:
- Az ártatlanság
- Az ÉN születése
- A szerzés vágya
- Az adakozó születése
- A kereső születése
- A látó születése
- A szellem

Kabbala: A kabbala a zsidóság ezoterikus tana. Évszázadokon át szóban adták tovább a templomokban és zsinagógákban. A 13. században lejegyezték – ez a "Fény Könyve" (Zohar). Ma már a kabbalát nem zsidók is sokan választják spirituális útként. Az Egyesült Államokban és Európában is működnek olyan csoportok, amelyek a kabbala tudásanyagát az önkibontakozásban próbálják hasznosítani.

A világ a kabbala tanítása szerint az isteni fény kisugárzása. A világ tíz sugárban (szefira) alakul ki Isten szelleméből. Ezek az őserok képezik minden dolog alapját. Aki megérti őket, megérti a lét titkát.
A tíz szefira működését az élet fája ábrázolja, amely a tíz szefirát és kapcsolatukat szemlélteti – a kozmikus világösszefüggést szimbolizálja. Megjelenik rajta a makrokozmosz (világegyetem) és a mikrokozmosz (ember), az isteni és az emberi, és nyilvánvalóvá válik kapcsolódásuk. A jobb oldalon lévő körök a női, a bal oldaliak a férfi princípiumot jelölik. Jobb oldalon található az "inspiráció", az "együttérzés", az "ösztön", bal oldalon az "értelem", az "ítélőképesség" és a "világosság". A két princípium között a fa közepe teremt egyensúlyt: az itt elhelyezkedő szefira azt az elvet szimbolizálja, amire minden szép és tökéletes törekszik. Az élet fájának csúcsa a "kéter", a korona, a legmagasabb szellemi és eszmei lényeg, amelyhez a bölcs végül is eljut. (Az életfa hét síkja pontos párhuzamot mutat a hét csakrával, a jóga energia-központjaival! A kéter megfelel az "ezerszirmú lótusznak", a homlok magasságában elhelyezkedő fejtetocsakrának.) A kabbala értéke ma az ezoterikához hasonlóan az önmegismerésben rejlik: segítségével az egyén szembesül személyiségével és annak spirituális lehetőségeivel.

Mágia: A mágia időtlen idők óta arra törekszik, hogy kapcsolatot teremtsen az ember számára hasznos energiákkal. Ez nem csak külső erőforrásokat jelenthet, hanem belső erőinket is. A célkitűzés rokon az ezoterikáéval: a személyiség kibontakozása és önmegvalósítás. Az ezoterikus praktikák majd mindig tartalmaznak mágikus elemeket is, és céljuk mindig az, hogy előbbre vigyenek életútunkon. A mágusnak át kell látnia a felszínen. Ekkor megtapasztalja, hogy a jelenségek tér-idő világa mögött láthatatlan valóság rejtezik, amely mindent hordoz, és amiből minden keletkezik. Ebben a rejtett valóságban minden mindennel összefügg: az emberek egymással és a dolgokkal, valamint minden földi a kozmikummal. Ezt a szoros összefüggési viszonyt igyekszik a mágus kihasználni, amit úgy vél elérni, hogy befolyást gyakorol a dolgokat egymással összekötő "kvintesszenciára" (nevezték még világszellemnek, világléleknek, ötödik elemnek, éternek, vagy kozmikus fluidumnak is), mert a kvintesszencia nemcsak "alapanyag", amiből minden fölépül, hanem működő energia, erő és képesség is, ez tart mozgásban mindent, létrehoz, formát ad, ösztönöz.