"Volt egy nagyon gynyr pr, egy barna fi s egy barna lny. Boldogok voltak hossz veken t, br csak ilyen lenne az egsz vilg! Igen, ....de rkk semmi sem tarthat...
...a fi tja msfel haladt, szerelmk most mr csak egy emlk maradt. Egy lomszp lom foszlott szerte, a lny zsebkendje knnyeit nyelte, krltte megvltozott minden, sajnos nem felejt knnyen. Aki most rnz az utcn, azt krdi magtl;
"Mirt?"
- Hisz nemrg mg majdnem replt a boldogsgtl, most pedig pp, hogy nem hal a szomorsgtl.
Mr elteltek hossz-hossz hnapok, s a lny azta is egy src miatt zokog.
Egy src miatt ki most msra mosolyog, s msnak kldzget risi virgcsokrot.
Szerettk egymst hossz veken t, nem mondtk, hogy elhervadt a virg. Fjdalom s knny ragyogott a szemben, ht nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Mr msok lnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek s boldogok nagyon.
Kr, hogy mr engem nem tudsz szeretni, s sikerlt ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily knnyen, mg most is emiatt folyik knnyem.
Mire e levl hozzd elrkezik a sr kislny mr nem ltezik!
Nem lttl hull csillagot?
n voltam az ki eltvozott!
A temetben egy harang fjdalmban kondul, a sok kisrt szem, a kis sr fel fordul, a srban egy lny nyugodt, ki mr hnapok ta nem mosolygott.
Erd mlyn egy kis hd alatt talltak r, de sajnos ks volt mr!
A src ppen kihvan mosolygott egy szke lny szembe, mikor a posts levelet adott kezbe. A levl hangulata boldogtalan volt egy lny szerelmrl s hallrl szlt!
A fi knnyes szemmel meredt a paprra, rlten futott a temetbe, srva.
Zokogva rogyott a kis sr eltt trdre, rborult bocsnatot krve.
Rjtt nem kellett ms szerelme, csak azt az egy lnyt szerette. Srva tkozta magt, mirt nem jtt elbb erre r.
Szl fjt t az ji temetn, s a fi bnatosan, fejt a kis srrl felemelte.
Fjdalmas hangon valaki megszlalt:
"SZERETLEK."
A fi rismert a hangra, majd jra rborult a kis srra.
"Bocsss meg nekem."
|